2011. április 7., csütörtök

Patak...

Sebesen zúgó patak.... vajon merre mész, buta kérdés tudom, de akkor is... merre vezet medred? Hol torkol egy nagy folyóba? Hol torkol egy tengerbe? Hol válik már óceánná???
Én is én is akarok sodródni az óceán felé...A kis medrem arra vezet? Tulajdonképpen merre vezet!!!!?

Elindult folyam közepén vagyok vagy még csak az elején??? Mi történik? Felgyorsult minden! Újabbnál újabb dolgok, azt sem tudom mik... A kanyar után mi van? Kánaán vagy sivárság? 
Csendben csörgedezett lelkem idáig, de most zúgó folyam lett... Nyugalmat keresek, de mikor elér, jön a következő erős sodrás... 

Már nem tudok ellenkezni... hagyom... had teljesedjen be, ami régóta akar...örüljek? Kétségek nem hagynak... erdőbe mennék... vagy a mocsaramba? 

Várakozás nemes dolog... rengeteget vártam, és fogok is... próbálom élvezni minden percét.... Jelenleg is várok, hallgatom az óra kattogását... mely olyan lassú... mintha a kivégzésemhez közelednék, de valóban az? Vagy félek attól a meredek kanyartól? 

Na, tessék... a patakom sodródik és élénk csevej indult el a másik mederben....elugrok oda előhívni a vidám patakomat XD

4 megjegyzés:

  1. A kanyar is az út része.
    Most rohadtul bölcs voltam mi? :)

    VálaszTörlés
  2. Igen bölcs vagy, igazad van a kanyar is az út része... a para pedig a tejszínhab az egészen XD

    VálaszTörlés
  3. Egy patakon a hab szennyeződés. Ne parázz! Minek? A patak úgy sem áll meg. De a medert és vele a folyást tudod néha szabályozni. Mikor, ha kell!

    VálaszTörlés
  4. Nem hiszem el! Ma a harmonet kártyám pont a folyómról a lelki békémről is XD Na ez már kész... Mi irányítjuk életünket és szabályozzuk a dolgokat ésszerű határok között, de akkor van bibi, ha kicsúsznak a dolgok... :)
    No para! XD

    VálaszTörlés