Tündérek

Kicsit utána néztem miért is vagyok Tündér... Elég érdekes dolgokra bukkantam...

Kelta mondavilágban sokat olvashatunk,de gondoltad volna, hogy magyarság mondájában is megtalálhatók?
Kutatásaim eredménye:

 

A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének

Ami a tündér szó eredetét illeti, egyik valószínű eredete, a "tűnni" ige, ami kifejezheti a tündéri természet fel- majd eltűnő jelenségét. Erre utalnak az olyan szólásmondások, kifejezések is, mint "eltűnt, mint a tündér", "tündér szerencse", "tündér világ". Másik lehetséges eredete a szónak a "tündöklő", "tündöklik" kifejezések, melyek a tündérek világának pompájával, a tündéri fénnyel, szépséggel, boldogsággal hozható összefüggésbe.   A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének, ahol a néphagyomány egyébként a mai napig számos várat régen tündérek által lakottnak vagy általuk építettnek tart. Ezek a régi várak az aranyi, dévai, kecskekői, firtosi, tartodi, torjai és a kolozsvári várak. A tündérek társas viszonyban élnek, és érdekes, hogy a mondák többnyire csak, tündérlányokról mesélnek, férfiakat csak nagyon ritkán emlegetnek. Az egyik legfontosabb jellemzője a magyar tündérlegendáknak az arany szín központi szerepe - lépten-nyomon találkozunk sarkig érő aranyhajú tündérekkel aranyos ruhában. A tündérek "Arany Boldoghonban" élnek és arany oroszlán áll őrt a palota kapujában, ahol minden aranyból van. Az Aranyka, mint tündérnév is meglehetősen gyakori. Mindez valószínűleg az idillszerű életkörülményeket hivatott szimbolizálni. Az Arany Boldoghonba a réz, ezüst és arany erdőkön át vezet az út, ahol a fákon ragyogó csillagok teremnek, ezüst források folynak, és ahol a varjúkárogás is rigódal. A palota ablakaira madarak repülnek és énekükre a tündérek táncra kelnek. A tündérgyermekeknek ajkára az égből csöpög a tej és bölcsőjük hóból, és napsugárból van. Ha könnyeznek, szemükből gyöngy hull, és ha mosolyognak, ajkaikról rózsák. Másik szembetűnő jellemzője a magyar tündérmeséknek a hetes szám fontossága. Legnyilvánvalóbb erre utaló jel, hogy tündérhon hetedhét országon, hét tengeren, vagy hét világon is túl található - ez az "útleírás" mondhatni rendszeres a magyar tündérmítoszokban. Néhány más hasonló kifejezés még a”hét mély völgy" és az "égig nyúló hét hegylánc". Tündérországba mindazonáltal csak nagyon ritkán juthat el halandó, ehhez a tündérek kegyeltjének, választottjának kell lenni, és akkor is csak kemény próbák kiállása és megingathatatlan hűség tanúságtétele után juthat el hozzájuk. Aki hűtlenséget mutatott, varázslattal visszaküldték, és gyakorta sanyarú pásztoréletmódra ébredt fel az ilyen, soha nem tudván, hogy került ki tündérhonból.   A monda viszont azt tartja, hogy régen a tündérek éjjelente, rendszeresen átjártak a mi világunkba Csallóközben, mikor annak még nem ez volt a neve, hanem Macskarév. Egy öreg fűzfa alatt terítették meg asztalukat, és bárki csatlakozhatott hozzájuk, és annyit szedhetett, amennyit akart és miután fölállt, a tündérek sarujából aranypor hullott a nyomába. Miután egy gazember egyszer hálátlanul viselkedett a tündérekkel, azok nem jöttek többet. Amíg a tündérek erre a helyre jártak, annyira szép volt, hogy "aranykert"-nek hívták, de miután eltűntek, Csallóköz lett a neve.    Más legendák szerint a hajdani erdélyi tündérvárakban időközönként a mai napig megjelennek néha a tündérek, akik az adott várban laktak. Így a Mezőbánt melletti Pogányvárban kilencévente megjelenik két tündér, a Déva várában lakott tündér pedig hétévente tér vissza.         "Föllégiből nézé garaboncás Hábor a két párt Hadseregét, s mélyen sebezé többsége az ellen Tábornak. Bizonyos vala veszte a házi adónak. Ezt megelőzendő, nem láta egyéb szabadító Módot, mint legelőbb Armídát és vele minden Éji boszorkányit megrontani teljes erővel. E célból hivatá Karakányt, a nagyfülü tátost, És ily utasítást ada e hű szolgai lénynek:   /Arany János/ "Menj Karakány, hívem, gyűjtsd össze a tátosi népet: Három perc mielőtt kezdetlen voltba merülne, Itt legyenek mind, mind. Te pedig, jó régi cselédem, Fogd be a déli szelet felhő-szekeredbe: keresd föl A bűvös Armídát és mondjad néki nevemmel: Büszke boszorka, gonosz csábszelleme a maradásnak, Engem uram küldött, a hatalmas föllegi Hábor, S ezt izené tőlem: ma, midőn eltűnnek a földről Árny és fény, s kiterül bakacsinja sötéten az éjnek, Majd, ha sírok közöl reszketve kibúvik a félénk Éji lidérc s elkezd táncolni a légi zenéhez, Majd mikor a föld rejtekiben régóta penészlő Kincsek fölhányják lángnyelveiket, jelül adván A föld népének, hol kelljen fekete macskát Ölni le áldozatul, hol kezdeni éjjeli ásást: Akkor várja hadam sokaságát, légi csatában Víni velünk ádáz viadalt életre-halálra." - ismeretlen szerző- www.angyalszarny.eoldala.hu Tündérekről! Fent északon, Írországban, nemcsak hogy hisznek a tündérekben, hanem az emberek tudják is, hogy ott élnek körülöttük. A kelta hitvilág ugyanis a föld és az elemi szellemek tiszteletében gyökerezik. A hajdani kelták behatóan ismerték a növények és ásványok mágikus és gyógyító tulajdonságait, és a föld, a fák, a sziklák energiaáramlatait használták fel varázslataikhoz. Ezek során idézték meg a "dombok apró népét", vagyis a manókat és a tündéreket. Még ma is látni - főleg Írország és Skócia területén - úgynevezett tündérdombokat. A mondák szerint ugyanis ide menekültek vissza a fenti világ elől ezek a természetfeletti lények. Bizonyos napokon azonban előjönnek, és a Föld erővonalain, a "ley"-vonalakon keresztül meglátogatják társaikat. Jaj annak a földinek, aki ilyenkor útjukat állja! Mert a tündérek bizony tudnak kellemetlenek is lenni. Felejtsük el a fehér ruhás, varázspálcás, mindig jószívű tündéreket, mert ők is legalább olyan sokfélék, mint mi, emberek. Ám a legfontosabb dolog az, hogy sok esetben a boszorkányok mesterei vagy szövetségesei voltak. Mesebeli tartomány Tündérország a bájolás, az igéző szépség, a vígság és a szerelem földje, ám egyúttal a csúfság, a szívtelen felületesség, a rémület és a sorscsapások birodalma is. Egy másfajta világ ez, mesebeli tartomány, mely csak a kiválasztottak előtt mutatkozik meg. A tündéreknek egyébként számtalan fajtája és sokféle neve van. Közös elnevezésük a fairy vagy faerie, mely a latin és ófrancia varázslat, bűbáj szavakból ered. Az elmúlt korok emberei azonban - akik tartottak a tündérek mágikus erejétől és attól, hogy nevüket kimondva megidézzék őket - szívesebben alkalmazták rájuk a "jó nép", az "anyai áldás" az "apró nép" vagy a "jó szomszédok" elnevezést. Külső jegyeiket tekintve magasságuk megközelítheti az emberét, de lehetnek egészen parányiak is. Némelyik igézően gyönyörű, ám akadnak köztük förtelmesen csúnya teremtmények is. A néphit szerint vannak köztük emberszerűek és meghatározhatatlan alakúak, szárnyasok és szárnyatlanok, földszerűek és légiesek, félénkek és szemtelenek, segítőkészek és ellenségesek, csábítóak és visszataszítóak, derűsek és komorak, lusták és szorgalmasak. Egyetlen közös tulajdonságuk van: mindegyikük rendelkezik több-kevesebb varázserővel. Az ír tündérek a regék szerint Tuatha dé Danaan leszármazottai, és valójában ők az írek ősei. Az a hír járja róluk, hogy zenéjük felvidítja a lelket, és ők is rendkívül vidám népség, már ha békén hagyják őket. Ám ha megzavarják nyugalmukat, háborgatják őket, vagy megszegik tilalmaikat, csúnya galibát okozhatnak. Nem túl régen hallottam azt a történetet, hogy egy ír öregúr megsértette a tündérek lakhelyét. Alighogy hazaért, őrületes gyomorfájása támadt, és bármilyen orvosságot próbált is, egyik sem enyhítette szenvedését. Felesége már gyanakodott, hogy férjura rossz helyen kószált, ám nem mert szólni neki, nehogy még jobban felizgassa szegényt. Kihívta az orvost, aki néhány rutinkérdés feltevése után gondolkodás nélkül rávágta, hogy a tündérek keze van a dologban. Recept helyett csupán annyit mondott, meg kell békíteni az apró népet. Írországban köztudott, hogy a tündérek szeretik az édességet,és étellel, itallal általában ki is lehet engesztelni őket. Így az öregúr gyomorfájdalmai ellenére magához vett néhány apró csokoládét, elvitte arra a helyre, ahol néhány órával azelőtt sétált,és letette a tündéreknek. Mire hazaért, a fájdalmai teljesen megszűntek. Ez a történet nem kitalált mese, hanem néhány évvel ezelőtt egy valóban létező, ismerős családdal esett meg Írországban. Csak hinni kell? Számunkra talán felfoghatatlan, hogy ezek az emberek valóban hisznek a mesebeli lényekben, ám sokszor rá kell döbbennünk: nem véletlenül. Mert mint ahogy ez a történet is mutatja, a tündérhalmokat és tündérköröket tanácsos elkerülni, legfőképp május elsején és mindenszentek napján, de napnyugtakor és napkelte előtt sem a legokosabb keresztezni útjukat. Ugyancsak a közelmúltban esett meg, hogy egy sikeres, elismert építészt azzal bíztak meg, tervezzen golfpályát egy telekre. A szakember - aki természetesen ír származású -, miután felmérte a terepet, visszaadta a megbízatást, ugyanis a telken tündérek lakhelyét vélte felfedezni. Ezek után pedig megpróbálta meggyőzni megbízóit is, hogy semmilyen körülmények között ne zavarják meg az apró nép nyugalmát. A tündérek és a boszorkák közötti kapcsolatot tükrözi az is, hogy mindegyikük szorosan összetartozik a természettel. A tündérek a néphit szerint az erdőben, a mezőn és a vadonban lakoztak, emberi, állati és szellemvonásokat egyesítve magukban. E vadonban élő, féktelen nők alakja pedig tovább él a mesék vasorrú banyáiban, mely nem minden esetben tükrözi hitelesen a boszorkányság lényegét. Mert ahogy a gyermekirodalomban számtalan jó tündérrel találkozunk, addig a boszorkányok általában rosszindulatú, negatív szereplői a történeteknek. Talán a mesék világában a boszorkányok és a tündérek - melyek lényege valójában egy és ugyanaz - megosztották a szerepeket egymás között, és - néhány kivétellel, mint például Óz keleti boszorkánya - úgy is maradtak benn a köztudatban, mint a "jó tündér" és a "gonosz boszorkány".