Kedvenc verseim

 

Ady Endre:

Karácsony

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Forrás: Összes versei, Bp., 1967

Ezt a verset mikor meghallottam érdekes érzés fogott el... a falumat utáltam, gyűlöltem menekültem innét egészen 5 évre sikerült.... ez alatt az idő alatt megváltozott bennem valami...  és ma már szeretettel gondolok rá... amikor tudomást szerzek, hogy a gonosz milyen szinten van itt eszembe jut a vers egyik sora: " Az én kedves kis falumban..."

Vincze László

Aszály


Esőért kiált az aszott, kérges föld,
Sietős patakot is hiába keres lent a völgy.
Zöldellő tájék, most fakó sárgára vált,
Távoli az idő, amikor erre felhő járt.
Egyedül zöldell az évszázados tölgy,
Ragyog a tájban, mint egy csinos hölgy.

Ezt a verset maga az író ajánlotta nekem egy kis  kísérővel:

"Ezt  már régebben írtam, de azt hiszem Rád illenek, az utolsó sorok..."

Sir Grotti

Angyal a kőben

Ha a kőbe látsz.

Megláthatod az

angyalok táncát.
Kedvesek, szépek,
szeretnek téged.

Eljönnek érted,
álomba visznek,
megsimogatnak.
Csillag mezőkön,
langyos szellőkön
általvezetnek.

Holdbéli tájon,
át száz határon
visznek most Téged.
Hallod a csendet,
csillag meséket,

Hold int tenéked.

Tanfolyam anyagából van ez a versike.....

  Ady Endre 

Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

16 éves koromban tanultam ezt a verset és azóta is nagyon szeretem, akkor még nem sejtettem, hogy velem is ez lesz ami a versben van írva, de ma már tudom....