Vidéki a nagyvárosban :)

Jártam Pesten, teljesen egyedül... Vagy is Budán...

Múlt héten megtalált egy cég, és időm, mint tenger, ma meghallgattam mit ajánlanak...

Reggel olyan kómásan keltem, csodáltam, hogy eljutottam egészen a buszmegállóig. A reggeli heringes téma igazán remek (szinte kihagyhatatlan), amikor is úgy állunk a buszon, mint azok a bizonyos szegény halak... ettől sem sikerült felébrednem.. XD A Pesti busz az orrom előtt csukta be az ajtót... a következő késett kb 5 percet, de ezen nem idegeskedtem... agyam azon járt, ugyan találkozok e valakivel... Talán ez jobban izgatott... 

Órányi zötyök után, metróztam egyet egészen Budáig. Feltűnt, hogy látom az országházat, de ugyan már, mikor egy potya csók reményében egy hatalmasat sétálhatok? Tehát nem a parthoz közel battyogtam, hanem kicsit beljebb...:) Na a kis pancser...

Korán oda értem, de rendkívül kedvesek voltak... Fiatalember megváratott, de így is korábban rám került a sor... így idő előtt végeztem (nem tőle vártam a potyát...)

Visszacsoszogtam a magas sarkúba a metróhoz és bevillant a Parlament!!! Emberek ott vagyok, és meg akarom nézni, a Dunával együtt... Meg is találtam az oda vezető aluljárót... 

Nem hittem sose, de olyan jó volt látni szinte megérintett... Bele gondoltam ezt felrobbantani??? Vétek lenne...

Közben hívtam kis barátnőmet, és utána készült:

Az ütött kopott kis telefonommal... Megnéztem jobban szegénykémet, hát ritka ronda lett... de az enyém!!! Rendesen remegtem mikor megkaptam, szinte megkönnyeztem... (tudom, elmebeteg)

Bevillant van még nálam vonaljegy és elmetróztam a Moszkva térig ahol, ismét sétáltam egy nagyot...

Potya puszi reménye elillant, így elindultam haza.... metróval a buszig, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan végzek, és még a vizet is láttam, és a házat is soksok teret... szóval a délutáni járatok voltak leírva, délelőtt már vártam a buszt... jött is perceken belül... hatvani csatlakozásra sokat kellett várnom, felvettem a segílyt költöttem is... a lábam igen megérezte a magas sarkakat... napsütésben padon pihentem és az új szerzeményeket nézegettem...

Itthon szörnyedeztem mire képes a cipő, zsongó agyam, most mi legyen címmel... elkészítettem egy csomagot a barátnőmnek... a párjának pár napja, nyakláncot fűztem, elég nagy tortúra volt, csak 4x szedtem szét.... Ma pedig Anitának elkészült a fülije és a karperece... Holnap a munkaügyiben van jelenésem! Élmény! 

Nos, a szeretetcsomag:

Itthon ismét a kedves madarak csiripelnek a magnóból... és a szomszéd kisfiú motorjának hangja (ovis a gyermek, és műanyag motor) Idilli környezet... 

A kómám még tart, de már nem vagyok ideges, sem izgatott...