Egyik szombat reggel ugráltam örömömben a hó láttán. Buszmegállóban, már azt hallgattam: Már megint esik...
Esik az eső, mosolygok.... a környezetemben mindenki utálja.
Napsütés, nyár bújok árnyékba... Valaki kifekszik, a tűző napra, délben!
Olyan szép mikor a fák levetik színes ruháikat, és az avarban sétálhatok... anyukám minden vetkőzős növénykét kivégeztetett.
Csodálatos, mikor virágoznak a növények! Valakinek ezzel van baj... bogarak, pollen...
Megfigyeltem, az emberek nagy többsége panaszból áll. Ehhez vannak szokva. Vagy csak nekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése