Szárnyak...

"Pár ezer évvel ezelőtt egy kínai bölcs pillangóval álmodott. Miután felébredt, többé nem tudta eldönteni, ő álmodta-e a pillangót, vagy az álmodja őt."
(Vavyan Fable)

Nekünk, embereknek miért nincs szárnyunk, mint az Angyaloknak vagy a Tündéreknek? Vagy van csak éppen láthatatlan? Hol helyezkedhet el? A hátunk közepén? Ahol a lapockáink vannak??? 

Milyen lehetne? Színes vagy fehér, fekete? Olyan lehet, mint az Angyaloké pihe puha vagy mint a Tündéreké lepke formájú?

Gyerekkoromban a farsangi bálon pillangó voltam. Fehér harisnyában, szoknyában. Nagy fehér drótos krepp-papíros szárnyaim voltak. Káposztalepke :) Kis kedves "kártevő". Kaptam egy egész tábla csokit!!! :)

Tegnap egy kedves ismerősöm ismerősének "segítettem" remélem megnyugodott! :)

Csúnya dolgok vannak a világban. Mit jelent, ha valaki kap kedves szavakat, jelenleg? Kétkedőbe megy át, ha ismeretlentől van. Mögöttes dolgokat nézi... Miért kapta a kedves szavakat, mit kér cserébe, mire ez a törődés, mi lesz, ha nem fogadja vagy nem teszi meg amit kér? Ilyen a világ, belénk nyomja, a kétkedés bélyegét.

Mikor megjelentek a Káposztalepkék irtották őket, mára örülök, ha látok egyet is!

Lassan mi emberek is így leszünk... keressük a kedves szavakat, mint a fehér pillangókat....

Napok óta komoly dolgokat tanulok.... nem az hogy bele fáradtam, de kissé unalmas... ledöbbenek, mikor ilyeneket írok.... 

Mindenféle járadék, törvény után szárnyakra vágyok....Normális ez?

Fájdalmasan sikít fel bennem valami... Mikor lesz ennek az egésznek vége? Mire gondolok?

Nézelődtem a neten... valóság annak a kicsiny hányadát láttam...

Egymást támadjuk, miért? Nem támadom azokat akiknek van munkahelye, hiszen kerülhetnek abba a helyzetbe amibe vagyok, vagy nekem lesz munkahelyem... de lehet előbb lesz szárnyam! :D

Talán majd repülni is tudok... magasra! Nem számít a tériszonyom, nem nem....

Megkértem valakit nézze meg.... még nem látja, talán ma éjjel :) 

Ennyit egy álomvilágból....a szárnyakból....

"Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő, színes pillangói hoznak vissza az egyszer volt évekből. Derűs, és ki tudja, hányszor borús történetek ezek, de igazak mindig, még akkor is, ha nagyon magasba röpíti őket a képzelet. (...) Jaj, de törékenyek, de sérülékenyek ezek a pillangószárnyak, és de hamar színük fakul, ha nem vigyázol féltéssel rájuk!"
(Gúzs Imre)