2007 óta a kicsike házikómat :) . Az otthonom 40 éves, és olyan meglepetéseket tartogat, hogy tágra nyílt szemekkel gondolkodok, a kezemben maradt tárggyal, hogyan lehet vissza rakni...
Okés kezdem az elejéről....
A vasútállomáson ülök, és elmélkedek.
Tegnap, nem sok mindenre volt időm. Jött nővérkém, leszabtuk a függönyöket, megbeszéltük mit hogyan, elvitte megvarrta és este haza is hozta :)
Amíg ő varrt, addig a tépőzárat fel akartam ragasztani a karnisra, de az első 10cm-nél az oldalrésze a kezemben maradt. Fél tubus pillanatragasztó+ fehér szigetelő szalag és a tépőzár, tettemet siker koronázta, ott maradt....
Karnis kb.40 éves. anyukám szerint nem lehet felrakni rá görgőket, de a kicsi lánya bebizonyította az ellenkezőjét.
Sajnos rájöttem a nyitjára. Míg a szobámba csak 5-öt raktam fel, addig anyukámhoz 11-et. Ujjaimat kicsit megviselte, a helyzet... Amúgy a lassan kezd szétesni, de nem a kezem XD
Ma délelőtt a függönyöket kivasaltam (ezt sosem fogom megérteni miért kell) beráncoltam és felraktam :)
Drága ősöm meglátta a 7-8-as ráncnál lóg! Átrakta az egészet a másik sínre, szólt 2 görgőt rakjak fel. Így azokat is beigazítottam rápattintottam, és átraktam az egészet, mert rossz oldalon kezdte el.
A lakrészemmel végeztem, újabb meglátás! LÓG! Míg a fogorvoshoz menet pihenek, addig anyukám azt csinál vele amit akar, de már tervezem a karnis cserét...
Egyelőre a hangos vonattal robogok. Nézem az emberek tekintetét. Érdeklődő, megfigyelő, lenéző, magába szálló....
Leendő karnison és arra gondolok, mi vár rám otthon...
Ezért jó a felújítás, mielőtt leesik előlapostól a szép új drapériám (ami még fel sincs rakva)...
Már itthon vagyok...
Drapéria a földön... már én is, de csak megbillentem a létrán, anyukám magyarázott közben... azóta kiment.
Nyugszok...
Utóbbi időben nagyon elfoglalódtam... sok embert elhanyagoltam :S
Elnézést érte!
Tegnap, inkább velük foglalkoztam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése