Terror háza látogatása után...

Érdekes, bele gondolva... 

Sok pénzt ráfordítottak, mire is? 

Mutattak valamit, de azt a valóságot nem adták vissza, ami akkor volt. Morzsák, elbeszélések, híradó részletek... Lényegében igazuk van, ez beadható a népnek és kíváncsi rá, a lényeg valamennyire átjön. Az a mocsok, ami valójában ott volt, elrettentene mindenkit. Így marad a hártya, a föl...

A falakból árad a szenny (és a paprikás-krumpli szaga) A pincében, ha belemerül valaki, kiabálásokat, jajgatásokat, sikoltozásokat hall, a szagok tompítva, de ott vannak... Egy két erősebben befújt turista, elnyomja... ez nem tart sokáig... 
Érzékenyebb emberek pedig este a lábaikban éreznek fel-fellépő fájdalmat, hol itt-hol ott... mintha átélte volna a dolgokat, és a teste reagál a látottakra, hallottakra...

Kifelé pedig köpködések vannak, azok a kivégzők még élnek... "dögöljenek meg" Nem elég az a kín, ami bennük van? (Na, megint előjött a naivitásom) 80-90 éves nénik és bácsik, akik a fiatal korukban azt hitték, de jót tesznek, és közben az unokáik elítélik.
Nem akarok védeni senkit... a nagyapáim, fogolytáborban és a fronton is voltak, egyik lehet tiszt volt, de erről már nem kérdezhetem, hiszen meghalt 5 éve, pedig az öreg szeretett mesélni... Magával vitte lábában a repeszt, és az emlékeket... Mint minden áldozat...