Fa tövében ülök... Szemem behunyva. Érzem a lágy szellő simogatását. Madarak énekelnek a fejem felett, rendesek, mert nem küldenek mannát :D
Egy szál indul el belőlem.... ez a sorsom fonala. Fehéres rózsaszín. Követem lassan, lakott területre vezet. Sok fonalat veszek észre.
Egyik jobbra fut, másik balra. Valamelyik velem tart. Fonalak színesek, szépek, de vannak csúnya ragacsosak is.
No, de menjünk tovább!
Vannak különféle állomások, szálak válnak le ott, de csatlakoznak is... Keresztezzük egymást....Ragacsosak is jönnek, de szerencsére lepattannak, nem bírják a szép színeinket... :)
Következő állomáson leválik minden fonal. Színem sötétedik, útközben csatlakozok másokhoz. Cikk-cakkban megyünk., hullámzunk :D A következő állomáson én válok le...
Jobbra fordulok, nini ott várnak, de ezt nem most beszéltük meg!
Kúszunk tovább... ez most jó, nagyon jó!
Hegyre fel, völgybe le... Buckák és mocsarak....:)
A fonalak jönnek, mennek....
Hangot hallok... a kép eltűnik...
:( Igen. Viszont én úgy állok hozzá, aki jön, az kell. Néha a rossz is hasznos, csak esetleg hosszabb távon. Sok keserű tapasztalat van mögöttem, és évtizedek után már hálával gondolok vissza rájuk, mert az akkor megszerzett tapasztalatot hasznosítani tudtam. Megélni, jót rosszat - írni is csak úgy lehet, ha mindenről van tapasztalat.
VálaszTörlésIgazad van!!! Mindenben keresem a jót a hasznosat :) Még egy vödör kaksiban is XD
VálaszTörlés