Kiruccanás

Este egy gyenge hiszti roham kapott el, nevezzük elkeseredésnek (gondolataim sziporkáztak: a doktornéni kiabálva felnyitja a sebemet a kiálló csontot érzéstelenítéssel kikapja, az afthaim begyulladtak... )és reggel: HÉTFŐ! Imádom, ilyen hétvége után? Naná! 

Neki indultam a falunak, hogy a fájdalmas sebeimre valamit keressek. Elbizonytalanodtam, vajon hétfőn is nyitva van a patika??? Mivel 8-órát mutatott az idő, másik aggály mikor nyit? Gyorsan visszakapcsoltam a gépet és a mindentudó internetnek tettem fel eme okos kérdésimet... Válaszok meg is érkeztek. Ám jött egy gyenge időzavar, péntek van! Be kellene ugrani egy volt osztálytársamhoz kis női csevejre. :) Gyorsan kapcsoltam a nap miatt, csak egyetlen egy helyre megyek... 

Kék-villám kerékpárommal osonva, nem éppen cakkosan inkább öreges nyugalommal, nagyon tekingettem a másik irányba, de gyenge fizikumomnak köszönhetően, úgy éreztem, csak egy hely és suhanok haza... Patikában összegyűlt a nép, rendes kis gyűlés volt olyan nőegyleti, de miután beléptem, rendeződött a sor. Még így is tudomást szereztem egyik másik társ bajáról, valószínűleg nagy zajban dolgozhatnak...

Döbbenet tudtak bajomon segíteni, de a kártyám lejárt... látták beszéd is alig megy, kaptam egy újságot :) Pici fennakadás és már hatalmas boldogsággal indultam haza, de a postás, aki a volt osztálytársam, utánam szólt! Van csomagom!!! Végre! Már annyira vártam!!! Aláírás gyakorlás és már itthon is voltam :)

Sebeim ápolása után rájöttem megéheztem... Ugye milyen ügyes vagyok??? Neki álltam enni. Rendet raktam, kicsit manikűröztem, és megint éhes lettem. Ez a fizikai munka kikészít XD Ettem ismételten. Nem sok időre rá haza ért anyukám is. Küldött enni XD Tartott, nem bírom ki a hosszú időt...

Elindultunk a fogorvoshoz. Séta, buszozás, vonat, séta mi kell még?

Ott két gyermek és az anyukájuk fogadott. Gyorsan pihenőre ment a család, jöttünk mi :) 

Már a könnyem csordult, mikor mondta fáj? Hát persze! Annyit mondott az nem jó... Viszont mindent rendben talált. Kicsi kiálló csont, hoppá ez az állkapcsom... az elhalt rész érzéstelenítés nélkül letörte. Nem volt olyan vészes. Megegyeztünk legközelebb kikap még egy gyenge láncszemet és hó végén leveszi a nyomatot :) Anyukámat megnézte. Akkor visszaröppentem a székbe a sebeim miatt. 3x lettek bekenve, öblögettem valami barna gutymával, kinyomta a fülemben lévő csúnya pattanást és már engedett is haza. Annyira megkönnyebbültem a szavaitól a mosolyától :)

Vonatra vártunk... sebessel utaztunk vissza. Kitaláltam, ma sétáljunk egyet a városban és ne holnap. Útközben eszünk valami hideget és kész. Föl vettem a segíllyt :) 3 üzletbe mentünk be, de anyukám nem kapta meg amit szeretett volna. Fülbevalóm is elkészült :)
Festék is van a hajamra, de fodrászat után festem be, a családomnak nem tetszik a hajam hossza, szerintük nagyon nyújtja a fejem, engedve a szavaknak kinéztem egy dögöset XD Olyan kis Pixie-et :) Erre úgy sem lehet rákeresni XD Nem azt adja ki, ami nekem kell. :P
Anyukámat meghívtam egy fagyira. Hideget kell ennem. Ebben az évben nem ettem, nem is hiányzott. Itthon csak jégkrémezni szoktunk. Nos csak két gombóc, de mekkora gombócok! Néztem a tölcséremet, mintha 4 lenne benne... :) Ősömnek is ízlett :) Szeder sárgadinnye kompozíció :)

Érdekesség, sok ismerőssel találkoztam és olyanok is köszöntek, akikkel csak látásból ismerjük egymást. :) A fagyissal szoktam beszélgetni, valaki a pizzériából köszönt ki... valaki a vasútállomáson :) 

Olyan jóleső érzés, hiszen sok embert ismerek és akik észre is vesznek :)

"A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek." 

Blaise Pascal

Erről pedig csak annyit, ma reggel a levelezőmben, egy olvasatlan levél fogadott Judittól :) Olyan kedveseket írt rólam, tudom a szívéből jött, hiszen amikor elváltunk pár napja, pontosan ezek voltak a szemében :) Hálás vagyok, ezeket ebben a számomra türelmet és hitet próbáló időkben, nagyon sokat érnek. :)