Világom....: Mária-schutz-Máriazell

Péntek este:
Már pakoltunk be, mikor csörgött a telefon… eredetileg a kényelmesebb kisbusszal mentünk volna, de ekkor szóltak, a nagy busszal megyünk, valaki pluszba jön. Nem értettük a dolgot, de szóltunk egy ismerősnek a változásról, hát az megvilágosodtunk az ismerős került a helyünkre. Tudni kell, hogy a hölgyek nagy tiszteletnek örvendenek nálunk. És….no, mindegy nem ez a lényeg :)
Szegény anyukámat mélységesen felkavarta a dolog, melyik része? A hazugság!
Este lábfürdővel próbáltam kikapcsolódni. Méz és egy kis levendula illóolaj.
Tökéletesen sikerült!!! 8-kor lepihentem, és el is aludtam.

Szombat:
Korábban felriadtam. Láttam apró jelekből, anyum is fel van. Szegénykém 1 órát aludt…
Csörgött az óra 1:45-kor, kissé tétován kikeltem az ágyból, készítettem kávét, melegítettem teát előkészítettem a reggelit, természetesen szülőm mást evett. :)
Felöltöztem, hiszen reggeli, amikor csak tehetem pizsiben zajlik :)
Elindultunk, hogy 3óra előtt ott legyünk a megbeszélt helyen. Néném is érkezett, és egy útitársunk, Évike. Nevetgélve eljött az idő, a kisbusz megfordult előttünk fittyet hányva, osont tovább. Mi pedig lelkesen vártunk. A nagy busz is megérkezett, felszálltunk, a busz már félig tele volt. Rendeződtünk, elhelyezkedtünk, újabb felszállók, de már Bagnál. Mária besenyő megállónál már szinte tele volt a busz. Pestet elhagyva megtelt a járgány.
Gödöllőn szállt fel Gergő papnövendék, és Imre atya.
Autópályákon száguldoztunk, ahogy tudtunk.
Rövid bemutatkozás Gergő részéről, megtapsoltatta a sofőrjeinket, Imre atyát, és vidám dolgokról mesélt. Csak egy szomorú történet hangzott el, egy busznyi ember sírt!
El tudod képzelni??? Mivel részese voltam, így igen. Éberen tartott minket. Imádkoztunk, énekeltünk, hiszen zarándoklaton voltunk. Felajánlottuk a zarándoklatot álmainkra, személyekért, gyógyulásért…
Első megálló Mosonmagyaróvár, mindenki a maga erejével támadta meg a mosdót. Ami 100ft-al működik, és kifelé jövet a 100ft-ot le lehet vásárolni. Gergő előtte mesélt egy vidám történetet, és így azt hiszem mindenki neki adta a WC papír cetlijét, ahogy Juci néni mondta. Ahogy kerestük a buszt, hatalmas felismerés ért bennünket! A járgányunk piros! Azt hittük fehér :D

Templom támadásra felkészülés :)

Következő megálló Mária-schutz egy nagyon szép templomot néztünk meg, hiszen ez a zarándokok egy pihenő állomása. Rendeződtünk, a busznyi ember egy tömegbe.
Templomba vonulás! Énekelve! Az idegenek, tágra nyílt szemekkel néztek!
Kik ezek ufók??? –gondolhatták.
Jó érzés hallani, ahogy a nagy térben szétárad pár ember hangja. Igazán felemelő volt. Anyukám majd nem elsírta magát a meghatottságtól. Néztük az oltárt, imádkoztunk, kis tájékoztató, majd mögé mentünk szépen libasorba. Mi is van az oltár mögött??? Kút! Kellemes hűvös, finom vizecske.

Mária-schutz templom kívülről

Mária-schutz oltár és Gergő

Szabad foglalkozás, WC keresés. Kirakatok bámulása, táj fürkészése. Visszamentünk a templomba, majd egy oldalsó teremben, énekeltünk, és imádkoztunk…
Buszra felkecmergés, elhelyezkedtünk és irány a cél!
Imák… énekek… történetek.
Megérkeztünk Máriazell-be. Újabb klozet támadás!

Márizell templom

Bevonultunk a Templomhoz. Ott vártak minket a kisbuszos emberek. Bár előbb kellett volna találkozni, de ők, mint a …mindegy...
Ide csendben vonultunk be, oltár előtt megálltunk és köszöntünk szépen illendően (ima, és ének)

Vásári forgatag, és az óriás Adventi koszorú

Szabad foglalkozás… így a csapat óvatosan vette be az árusokat… itt-ott találkoztunk egymással. Néném kicsit lemaradt, így visszamentünk érte, csendben várt :)
3-an újra nekiveselkedtünk meg is vettük a szuveníreket, ittunk puncsot. Azt nem lehet kihagyni!!! Komolyan! Betétes a bögre ;) Mi visszaadtuk… anyukám ma közölte velem, jó lett volna haza hozni… Mással is így van…

Gergő

Imre atya

Nos, ebben a pityókás állapotban beültünk a templomba, a józanodás a mise alatt zajlott, áldozás, hogy a maradékot felszívja… és a végén rohanás mosdóba…

Vissza az épülethez, majd kint kóvályogtunk, kitaláltuk megnézzük a mozgó Betlehemet. Újabb kihagyhatatlan dolog!!! Irány a legmeredekebb, angyalok mutatták az utat. Hatalmas sor, és tudtuk! Megérkeztünk. Beálltunk a sorba. Hallottunk magyar, német szavakat, és nem értettük miért halad lassan a sor. Mi gyorsan akartunk végezni, de bejutottunk! Bámészkodók csapdájába estünk! Ugyan is tényleg mozgott! A szamár bement a barlangba és vártuk mikor ér ki! Jézus is körbe-körbe vonszolta a keresztet. Barlangot bezáró kő is nyitódott csukódott. Harcoltak meg korbácsoltak, meg folyt a kút vize! Élmény!!!
Vissza lementünk a templomhoz ettünk, és fent a karzaton szétnéztünk. Egy múzeum volt! Mennyi minden! Pazar! Mikor azt hittük mindent láttunk, amit kellett, beültünk a mijeinkhez. Kisbuszosok, haza húztak…

A kis buszos különítmény búcsúzik

Gergő ezen ledöbbent! Akkor már ő is indulni szeretett volna, de megadott egy időpontot. Azt megvártuk, elköszöntünk, illendően (ének, ima).
Elbocsátott Imre atya. Az oltár előtt elmentünk és mindenki a maga módján köszönt el…
Együtt vonultunk ki a templomból, énekelve….
Búcsúzóul, megtámadtuk a WC-t. Megkerestük a buszunkat, és mikor mindenki felszállt, indultunk haza. Dvd-t néztünk. Harmonika koncertet, együtt énekeltünk a zenével! :)
Utána valamennyire elcsendesedtünk, ezt a gyenge morajt kihasználta Gergő és vidám történeteket mesélt eddigi zarándoklatairól. Egy busznyi ember hahotázott! Könnyeinket törölgettük… Majd elcsendesedtünk…
Haza felé már nem imádkoztunk, ki beszélt, ki pihent…
Megállás már Magyarországon történt Pest közelében. Óvatosan mentünk WC-re… Visszaszállás, és irány haza…
Gergő elköszönt mindenkitől, megköszönte mindenkinek, külön falvakra bontva, meg is jegyezte a boldogi nagy buszos különítménynek, hogy haragszik a kisbuszosokra…
Eljött az első leszállók ideje. Észre sem vettük, már Gödöllőn voltunk, elköszöntünk Imre atyától, és Gergőtől. Újabb gondolatmenet, és már Bagon voltunk…
A nagy buszos boldogi különítmény jött soron, azaz mi…
Juci néni: Elmentünk egy táska kenyérrel, megettük és haza jöttünk :D

Csendesen sétáltunk haza anyukámmal. Összegeztünk dolgokat.
Isten útja kifürkészhetetlen, néha gonosz dolgok történnek velünk, a csoda megtapasztalása érdekében. Ott vagyunk és azokkal, akikkel lennünk kell!

Köszönöm Gergőnek, a szervezést!

Köszönöm Juci néninek, a meghívást!

Köszönöm anyukámnak, hogy elmentünk!