Pár perccel ezelőtt úgy éreztem, hogy egy hatalmas ajtó előtt állok, ami, ha kinyílik nagy változásokat hoz....
Középkori fa ajtó sötét, hatalmas vas kilinccsel, és a pántok mélyen fekszenek bele a deszkába. Küszöb nincs a kőlapok mélyen nyúlnak be a terembe, ahonnét csodálatos fény szökell a réseken át, felém. Érdekes, félelmeim nincsenek, pedig olyan ijesztő a nagyság. :)
Hallom a hangot: "Engedd el magad és kinyílik!"- de csak nem tudom, olyan izgatott vagyok.
Különféle módot próbálok ki, tanulás, amőba... az utolsó az, ami bejött. A modern világ így keveredik egy másikkal... Az utolsó játék felénél kinyílik! Szinte bele remeg a testem! Az újaim...nem bírok az egérrel kattogni rendesen! Alig várom, hogy vége legyen a játéknak...
A terem nem tisztult le. Nagy fényességet látok csak, de nyugszik testem...enyhül remegése a testemnek. Mély sóhaj jelez... egyre nyugodtabb vagyok... :)
Érzem, valakiket szeretnék meglátogatni. Hívnak...de Őket ismerem, rég. Egyikükkel szinte naponta beszélek. A férfivel pedig valamelyik nap vettem fel a kapcsolatot, tudom a miértjét.:)
Nehéz elindulni... Pesten vannak mind a 2-en. Az a hely számomra..... nem is tudom leírni... nem a szívem csücske. Sőt... így ír egy vidéki, nőnek nem írható Nanu. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése