2011. március 3., csütörtök

Tisztelet...

Egyre gyakrabban gondolkodok el, hány ember tudhatja mi a tisztelet...
Ez is olyan elcsépelt szónak tűnne??? Nem igazán értem....
Van egy ismerősöm, aki a halottakat tiszteli, csak! Senki mást! Döbbenet ugye? 
Gondoltam arra, elmagyarázom, hogy nem a halott apát kell védeni, hozzá fohászkodni, hanem az élő anyát! Aki, amit tud csak ad neki... és már érzi az anya, mennyire ki van használva, lázad, egyenlőre némán... Egyformán akar adni gyerekeinek... de ez sosem jön össze... 
Ez az ember milyen példát mutat gyermekinek??? 
Ne ítélkezz, mondja az írás! Nem áll szándékomban, csak nap, mint nap hallom a nem egészen néma lázadást... és már zavar...

Tulajdon képen mi a tisztelet? Elismerni másik bölcsességét (mindenkinek van, valami...) Megbecsülni a másikat, akivel beszélsz például...

Kislexikonban ezt találtam:


"más iránt érzett elismerésünknek, megbecsülésünknek magunk-tartásában és cselekedeteinkben nyilvánított érzése. Az öregekben az életbölcsességet, a jellemet, végzett munkásságot tiszteljük, a nőkben a nőiességet, tisztaságot stb. minthogy, ily kölcsönös megbecsülés s társadalmi szellem éltetője, joggal nagyra tartjuk külső formáit is és a nevelésben kiváló gondot fordítunk az érzés ápolására."

Holnap, mikor kimegyek az utcára, nézem, figyelem az embereket... kis emberismeret, vagy önismeret?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése