2011. július 6., szerda

Nénike

Bevezetés:
Reggeli kezdés a munkaügyi hivatalban (kellemes hely...) Szerencsére gyorsan végeztem.... Kreatív boltba is betévedtem, találtam sok dolgot, csak úgy csillogott a szemem... Új szerzeményeimmel mentem Nitta elé. :) Míg a következő vegyes boltba tartottunk, átadtam a kész ékszereket :)
Szerencsére kaptam olyan vízhatlan napozószőnyeget (egy másik üzletben) amit szerettem volna beszerezni... 
Búcsú (nem könnyes) és be a következőbe, hajfesték, na végre! Tovább maradok Répa hajú XD Teljesen elfogyott a teamécses készletem, nem is emlékszek mikor vettem... Így van újabb, csak nem fér be a helyére XD Mikor az üzletből kiléptem órámra néztem, hát a buszom pont akkor indult el, az állomásról, így 2 lépés után, hátra arc és bementem a legközelebbi fehérnemű boltba. :) Nem, nem fehérneműt vettem... csak bikinit :) Ára picit meglepett, de magyar termék ez nyugtató, és itthon néztem az interneten drágább, így boldog nyugalomba dőlök hátra, egy darabig nem kell vennem :)
Buszomra vártam egy kicsit, de közben az új szerzeményeimet néztem...:)
Jó ez a kis pihenő, míg leszállok....

A találkozás:
Hát itt találkoztam egy nénivel. 
Járdán mentem, pedig az úton alig van forgalom, és a vagány gyerekek vagy a megszokás hatalmából a felnőttek, ott közlekedik mindenki... Lényeg asszonyok beszélgettek... pár házzal arrébb egy nénike remegő kézzel támaszkodott botjára. Megszólított, vidéken ez szokás... 
Kinek a lánya vagyok, olyan ismerős az arcom... Kiabált, gondolom a hallása miatt... körbe magyaráztam ki fia borja lennék, de láttam nem érti... gondoltam nem hallja, hiszen nem nagyon szeretek hangosan beszélni... újabb tényfeltárás a részemről... Láttam szemében némi sejtést... Ismerte a nagyapámat a nagymamámmal dolgozott, nagyon szerette őket, de a temetésükre nem tudott kimenni... újabb magyarázat... amit felismerés követett. Már nagyon közel járt! :) Képben volt, mikor rákérdezett a nevemre: Akkor te vagy a Katika!  (Katika az unokatestvérem)
Itt a szemeim kerekedtek, és bevallottam, csak a kis Esztike vagyok XD (ezt betudom annak; népszerűségi indexem a faluban igen alacsony, és sokan nem tudnak hová rakni)
Megbeszéltük, mind a ketten elváltunk, csak Őt verte az ura, mint a répát 20 évig... Ő szavai... :)
Elköszöntem, elmenőben hallottam, hogy csókolja a felmenőimet.... XD

Búcsúzó:
Ennyi a Nénike története. Rokonok vagyunk. :)
Itthon megtudtam, ki az, és merre lakott, és valóban elvált...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése