Évforduló!!!

Ma 1 éve, hogy itt pötyögök, vidám, szomorú, gondolkodtató írásokat... Nem tudom, ennyire kitartó lennék, pedig van, hogy nincs ihlet... bár amikor van akkor tömegesen jönnek és nehéz mindet megírni...
Gyerekkori emléket hoztam mára.... Régóta érlelődik...

Ház a kertünk végében.... 

15 éve nem így nézett ki, nem voltak virágok, csak fólia, kukorica, szőlő, paprika, melegágy a kertben.

A házban idős házaspár lakott, a nő haláláig. A férfi, aki a 80-at taposta, a lányához költözött, mivel a fia  előbb meghalt...

Jó ideje ennek a történetnek, lenne is mit mesélni... háború mellék hatásáról, családi veszekedésekről, "kórházi" kezelésekről.

Ebben a házban ugyan is a nagyszüleim éltek. Legkisebb leányunokaként, sok mindent gyerek fejjel éltem meg..... nem értettem...

Pl.: Akivel játszottam náluk és az unokatestvérem, Vele miért nem játszhatok??? Miért nem jönnek? Mi miért nem megyünk? Miért nem szólhatok hozzá??? Visontai épületbe miért nem mehettem be? Apukámmal miért ültem a kocsiba, és lapoztam a Dörmögő-Dömötört. Utána bemehettünk, és olyan túl nyugodt volt a nagymamám...

Mit jelent az asztma, mi a különbség a tüdő- és a szívasztma között ? Miért kaptam mákot a kedvenc zöld bögrécskémbe? Szépen kikelt az útmentén... ugyan minek vittem volna haza, nem is bírtam megenni... annyit??? Nagyapám miért bánt szavakkal? Nagymamám készített csuhé babát és malacot is. Hideg van náluk, de vendég szeretőek... Csibéket keltettek... a disznójuk mekkora???? :O A tulipánok sokszínűek, formájúak...

Mindez a múlt...

Olykor állok a ház végében és várok mozgást, csak egy icipicit... de a ház kihalt... Ősszel jönnek nagynénémék takarítanak, pakolnak... ennyi, már nem csoszog a hajlott hátú nagyapám...

A kertben pedig a virágos dolgozik...