Utolsó nap!
Hát eljött végre az utolsó napunk a suliban... Nem volt nagy durranás, mindenki a közeledő vizsgákra készül, jobban idegileg ki. Ez teljesen természetes...
Nem lenne ez a feszültség akkor, amit olvasunk, tanulunk, bent maradna táguló agyunkba... csoport hatása, egymásra ragasszuk a buta dolgainkat... Három alkalom és vége, jöhet a következő...
Ma úgy döntöttem aktív pihenésnek vetem alá magam, és legalább 1 órát eltöltöttem egy oldalon. Úgy olvastam, hogy megkellet állnom, a felismerések fájtak.. Közben halkan szól a zene, azóta is...
Néha úgy szeretnék a jövőbe látni, de mindig rájövök, jobb így tudatlanul, hiszen bátran megyünk bele az élet adta, minden egyes csapdájába. Tanulunk belőle... vagy nem, akkor újra megkapjuk...
Amit elrejtettünk mélyen, ott legbelül, ordítva tör elő... minden elfojtott fájdalom vágy... bánat, keserűség...
Szívemben van mélyen valami, ami gátolt, de szépen oldódik, mint az instant kávé. Dolgozok is rajta. Miért büntessek másokat? Egy nyamvadt fájdalom miatt, de időben történt, sosincs késő újra kezdeni az életet.
Legegyszerűbb megélni és elengedni, igen írva ilyen egyszerű... mikor más világít rá, mert Te nem akarsz tudni róla, az mi? Ciki? Nem hinném... Túl könnyen menne minden, ha be tudnánk dolgokat zárni, egy nagy ajtó mögé... bökkenő ott van, hogy azaz ajtó kinyílik egyszer, és inkább előbb, mint később...
Mindennek eljön a maga ideje... Megtörténik az, amit annyian akadályoztak...
Egy filmben volt: "Az élet könnyű, a döntéseink azok, amik megnehezítik."
Tetszik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése