Nanu?

Nanu nanu nanu naun naunnanananuuuu....

Most úgy érzem magam, mint egy Nanu...

Kezdem az elejéről... 

Utáltam az embereket, mert nem értették, amit mondok, így hallgatásba burkolóztam, és csak mosolyogtam... Nem is olyan rég, meg tanultam beszélni, és most megint ott tartok, hogy nem értik, amit mondok, talán nanuzok :) vagy csak nem figyelnek :( nem tudom, de valamit biztos rosszul csinálok.......

Lelki sebek:

Akaratlanul bántjuk meg szeretteinket, szórakozott figyelmetlen hangulatunkban akár szóval, ami tökéletesen illik a mondatba, és azzal a hangsúllyal (szépen beszélsz és a másik védekezésként, felemeli a hangját, ugye ismerős?) nem azt akartad éreztetni, hogy...... de az jött le. 

Másik embert pedig megsértettél, ami mélyen él a szívében, mint egy szúrt seb...

Viszont ezt szeretettel, oda figyeléssel, helyre lehet hozni...

Mennyire mások vagyunk, még is....

Minden ember más, ezt valamelyik nap beszéltük Esztussal. :) Vannak hasonló gondolkodású emberek, akik egyformán öltöznek, akik egyformán viselkednek, és a hobbijuk ugyan az, vagy bármi más akikkel jól kijövünk... és olyan dolgok hoznak össze mint pl. gyárbezárás...

Igaza van Esztusnak, hogy nem tudjuk annyira átérezni a másik problémáját, de tudjuk enyhíteni, hallgatással. Figyelünk egymásra és ezzel adunk erőt a másiknak.

Végül is akkor adjuk ki titkunkat, mikor már nem tudjuk magunkba, mi tévők legyünk... Így kérünk segítséget, vagy így zárjuk le a dolgot.... 

Úgy gondolom, nem csak azért vagyunk egymás mellett, mert....

Csak annyi az oka, segítsük egymást, tanuljunk egymástól. Így amikor beszélgetünk, ötletet merítünk, a hogyan továbbra...

Minden ember, érdekember. Nem kell tiltakozni ellene. Miért barátkozunk azzal, akivel, mert azt nézzük, jól érezzük magunkat vele. Vagy olyannal, vagy akivel nem jó? Miért vagy vele?

Nanu:

Visszatérek a nanura... legszívesebben a mocsaramban lennék!!!! Senki nem zavarna, iszapfürdőzhetnék kedvemre, és csodálhatnám a vízi madarakat :) 

Jelenleg a szobám egyik sarkában ülök, kellemes félhomály van, halkan szól a zene, amitől fel is vidulhatok, de... 

Beszélek az emberekkel és nem értik mit mondok, és értetlenül állnak, hogy mi bajom van, mikor a sok magyarázásba bele fáradtam....

Egy oldalra írtam, hogy szeretek az embereknek segíteni, erre valaki azt válaszolta, menjek Afrikába Teréz Anyának.... Környezetünkben pedig az emberek elesettek. Velük ki foglalkozzon? A Mikulás???

Úgy járok dolgozni, hogy már csak X nap van hátra, és embereken ez érződik, elég egy sóhajt, egy pillantást elkapni. Telefonok csörögnek, talán a leendő munkahely....és a hírek.... merre jártak felvételizni és milyen volt, a várakozás pedig a válaszra.... 

Várjuk a Mikulást....:)

Tegnap szóltak, hogy foglalkozzak már magammal, ne csak másokkal....ha nem foglalkoznék magammal, most itt sem lennék... csak a mocsaramba....