Csak egy vasárnap...

Nyugtalanul aludtam, valami nagyon bennem volt! Hajnalban felébredtem, agykontrollos gyakorlatba fogtam. Két meditációt is... az egyikben levédtem magam. A másik sima gyakorlás, csak a szobámban sétáltam... ;)

Amikor megszólalt az ébresztőm:

"Most még ne mondj semmit
Majd akkor, ha megjöttél."

(Kormorán: Most még) 

 

Csak ennyit tudok számból, egy kellemes férfihangra ébredek... :)

Sikerült emberi formát öltenem, az égnek álló tincseket lesimítottam, a lapulókat felturbóztam.... a végeredmény éppen pont jó! Az öltözködés, fontos! Ne fázzak, de ne legyek Michelin baba....

Konyha, ott minden reggel káosz van, ha én vagyok az első... Reggeli melegítés, kávé, teafőzés. No, ezt mind egyszerre.... a végére, mint mindig helyre áll a rend, és a pocim is tele lett. 

Bepakolás: a legfontosabb túlélési dolgok! Üdítő, szendvics, zacskón újabb törés, hogy egy egész keksz sem legyen, vissza táskába.

Csizma próba... apró a zsebbe... és enyhe rohanás a buszhoz. Az úton, járdán csúszott, így öröm boldogság a pipő jó választás volt! Buszmegállóban ismerős nénivel beszélgettem. Mindig találkozunk. :) 

A nagyvárosban szép új buszmegálló. Emberek alig. 

Suliba menet megvártam a padtársamat, Anitát. A nagy épületben régi munkatársakkal találkozunk. Kávé melegéből én is kaptam. A tanárnő késett kicsikét, ha már késett, csapjunk a lovak-közé, de ez szó szerint értendő. Két óra vágta törvények és rendeletek közt. Finike... Mikor már túl intelligensen néztünk ki a fejünkből, egy óra szünetet kaptunk! Azaz 1 óra csak azért, mert a tanáriba megbeszélés volt... 

Frissen éberen folytattuk, de ez az állapot nem tartott sokáig a gyorsírásban. Kis magyarázat az érthetőség kedvéért és kézpihentetés. No, de ilyet megcsörrent egy telefon, osztálytárs kiment, visszafojtott vigyorral ült a helyére. TB ügyintézőnek tanulunk, de a tananyagban nem volt a gyorsírás. Másik lánynak is csörrent telefonja, kiment... Mi van itt?? 

Az utolsó hajrában közérdekű információk áradata. 

Az ajtóban a 2 telefonos kisasszony egyeztetett, hogy ki mit jegyzett meg október óta... :D

Kb. félóra séta. Alig találkoztam emberrel. Kirakatok némán integettek. Köd ellepte az utakat, magasabb házak tetejét. Hídról  a folyó örvényében gyönyörködtem. 

A néptelen buszállomáson tettem egy kört, az egyetlen sofőr értelmesen nézett rám... Húsz percre nem volt kedvem beülni a váróba. Anyám Jolán hangjával elvoltam félórán keresztül, volt munkatársam, rég beszéltünk. 

Nagyon gyorsan haza értem.... Itthon, olyan más.... már a blogot írom...