Bizalom...

Olvastam róla, hallottam róla, még filmet is láttam... olyan sok féle megközelítést...

Anyukám tanítása: "A saját anyádban sem bízhatsz fiam!" Ezt teljesen komolyan gondolja, szerintem a mai napig...(bölcs asszony, nem ok nélkül mondta)

Itt felmerül a kérdés! Akkor kiben? 

A válasz egyszerű: Saját magunkban! (nem kötekedés, de ez nem skizofrénia??? Amikor önmagunkkal beszélgetünk, idővel látunk, hallunk olyan dolgokat, embereket, amit más nem)

Viszont bármire képesek vagyunk, csak higgyünk benne!

Raftingon az egyik vezetővel voltam, hát igen esetlen be kaksizós nő lévén... Ő súgta oda, mikor megláttam egy nagy hullámot: Bízz magadban! Kellemes hangja volt, megnyugodtam, és nyikkanás nélkül eveztem le a 2 napot! Másfél méteres zuhatagon is leereszkedtünk! Para Mary! XD

Bizalom igen, 2 élű dolog, ha bízunk valakiben csupán jó akartból, árthat és olyan banális tévedések lehetnek, hogy bele betegszünk.... Vagy épp például a Raftingon a vezető, erőt adott... 

Ők lennének a segítők??? Akiket talán sosem ismerünk meg, egy mondat is elég tőlük. Lehet, az életünkön át mellettünk lesznek, na jó, ha nem is életen át, de jó darabig!  Túl jutunk életünk, nehezebb szakaszain!

Mi kell ahhoz, hogy bízzunk magunkban??? Önismeret! :) 

Müller Péter szerint: 

"Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. (...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét."

Most döntsem el, ha csak magamban bízok, egyedül maradok, de kockáztathatok a bizalom törékeny szálával a kapcsolataim fenntartásában....

Kicsit banális, hogy az éjszakám után erről írok... Nálam járt az edzőm... a többi egy másik rovat indításához ad alapot :) Viszont ehhez a Kedves nem járul hozzá.... :)

Az előbb sétáltam az utcán... néztem a nagy Holdat! Vagy nem jó helyen kerestem....... az eget bámultam, nem arról van szó... viszont esett az eső, úgy be van borulva! Szemüvegemre kell tenni ablaktörlőt XD

Boldog Névnapot kívánok József nevű olvasómnak! :)