Annyi helyen olvastam, most készülünk a változásra, igen fájdalmasan, (de nem mindenkinek fáj)... Valóban fáj minden egyes elfojtott harag, düh, bánat, keserűség, és ahogy szakadnak, tombolnak....Már elviselhetetlen... (Szívünkben mennyi minden van eltemetve...) Csak így hosszú időn után érzem, és szinte szétrobban a szívem...emlékek tornyosulnak, és halványodnak, hogy új életet kezdhessek.... Reményekkel teli jövő... a jelen alapozásával....vagy már a múltban elkezdtük az alapozást és most éljük a jövőt??? Talány nagy talány...
Mint ahogy fáj a Télanyó jelenléte, aki meg megrázza kötényét és fehér takaróval lepi el környezetünket.
Hideget lehel arcunkba, ruhánk alá, és mi dideregve keresünk menedéket. Fűtünk és fáj, már az is fáj....Némán imádkozunk, hogy jöjjön végre, jöjjön végre el.... a jó idő....
Télanyó nem hagyja magát! Harcol, még megmutatja erejét a Tavasz Tündéreinek, akik már ébresztgetik a növényeket, állatokat... reményt adva... Imáinkra válaszolva... Nap sugarai besegítenek az ébredésbe.... Hívogatják, csalogatják a sok-sok élőlényt, növényt. Kik nyújtózkodva bújnak elő rejtekhelyeikről... Dacolva Télanyó fenyegetésével. Egyre erősödnek és válaszul kinevetik, és kiabálják, nyújtózások közepette:- Vén anyó! Menj pihenni! Mi időnk jött el! :)
Mit tud tenni az anyó? Még megrázza köpenyét egyszer kétszer, nagyot nevet, és átadja helyét a Tavasz Tündéreinek.
Lassan Mi is csak nevetünk elfojtott dolgainkon, és boldogan fogadjuk a változás minden percét!
A képek ma készültek az udvarunkon. A csonka cseresznyefa, és a tavasz hírnökei közül a Krókusz. :)
A meghirdetett állás, betelt, az időpont egyeztetés van hátra. :) A többi pedig... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése